Filmek, ahogy én látom

Na, hát majdnem vége lett a blognak, de inkább folytatom.

Leszögezném, hogy Tom Cruise nem a kedvenc színészem. Egy kis erőszakos törpe, aki a rámenősségével hódít. Minden filmjében a legjobb csajok, legszuperebb járgányok, és természetesen hihetetlen akciók jelennek meg. Jó, ez sem teljesen igaz, de az utóbbi évekre biztosan. Ennek ellenére amit a vásznon produkál, az legalább jó.

Előző este elkezdtem nézni a MI harmadik epizódját, mert nem rémlett hogy láttam volna. Persze az elején lévő akcióból felismertem. Nem is néztem tovább. Másnapra meg már foglalt jegyünk volt az aránéban lévő IMAXbe.

Elég sok filmet nézek, de kevés olyan akad, ami lenyűgözne, vagy belepaszírozna a székbe/fotelbe/kanapéba. Az a kevés, amelyik rendelkezik ezekkel a paraméterekkel, legtöbbször egy jó ötletre épül, de az nem tart ki az egész film alatt.
Na a Fantom Protokoll beszarás. Az első pillanattól kezdve izgalmas volt. Szó szerint, az elejétől, a végéig tartotta bennem az izgalmat. Alig volt 1-2 pillanat, mikor kicsit leült a buli, de utána rögtön megint bele a lecsóba. Az állandó rohanás, üldözés, megvagy, mégsem vagy meg az utolsó pillanatig tartott.
Aki Budapest miatt nézné meg, az inkább felejtse el, mert az első 8-10 másodpercben van csak a vászon kicsiny hazánk csodás parlamentje, nameg a keleti pályaudvar.

Ha értékelnem kellene a filmet (de nem teszem) akkor maximális pontszámot adnék. Tuti szórakozás, mindenkinek ajánlom. Ja, mégsem. Aki nem szereti a csihi-puhit, meg a lövöldözést és akciót, az ne nézze meg.